BAK Imre, festő

(Budapest, 1939. július 5.–)

1958-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola. 1987: docens, 1990: egyetemi tanár, 1988: Munkácsy-díj; 1996: kiváló művész; 1998: Herder-díj, 1999: a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Bak Imre a 60-as években indult festőnemzedék talán legintegratívabb alkotója.

A progresszív művészet fonala a 40-es évek végén, az Európai Iskola felszámolásával megszakadt, a magyar és az egyetemes művészet közötti kapcsolat másfél évtizedre megszűnt. A pályakezdés idején a kiinduló tájékozódási pont egyrészt a párizsi iskola (Bazaine, Manessier), másrészt a 10-es évek végi magyar avantgárd lehetett. ~ számára ez az időszak, amikor nagy, egymáshoz illesztett foltszerű, organikus egységekből építette fel a képmezőt, rövid ideig tartott. A 60-as évek közepén talált rá arra, hogy festői karaktere valamiféle geometrikus formálást, rendezett felületeket, tiszta színeket igényel. Létrehozott egy képrendszert, amelyen sávok futottak a képfelületeken különböző irányokba. Próbálták a területet valahogyan rendezni, és egy idő után meghatározni a képterületnek a formáját is. A képen belül mozgó formaelemek a képet abban az értelemben is alakították, hogy a képnek a körvonalát is meghatározták (Sávok, 1968). A kapcsolódási irány az egyetemes művészet fő törekvéseihez ekkor már az amerikai művészet, a hard edge, minimalizmus és igen áttételesen a pop-art, s mindez európai, elsősorban német közvetítéssel. Ezt a fajta, geometrikus újabsztraktnak is nevezett művészetet abban az időben a világon többfelé művelték, ~ számára ez azt jelentette, hogy magyar létére valamilyen módon úgy kellett alakítani ezeket az abban az időben általánosan elismert formálási módszereket, hogy ebben a személyes jelenlét és a magyar avantgárd tradíció is kifejezésre jusson. Ezt a magyar népművészet különböző motívumaiban találta meg. Ezek lehetőséget adtak arra, hogy a bizonyos mozgó és kanyargó sávok olyanfajta mintákat, formákat írjanak le, amelyek itt-ott hímzés motívumokra, vagy más folklorisztikus jegyekre emlékeztetnek. Ezekből a motívumokból színharmóniákat, színösszefüggéseket emelt ki, a formai vonatkozások mellett színfogalmazási karaktert is keresett, amiről azt gondolta, hogy más, mint amit például az amerikaiak csináltak (Zöld-fekete-lila, 1968, Sávok I.-II., 1968). A 60-as évek végére, az Iparterv kiállítások idején már nagyon karakteresen megfogalmazódott a résztvevőkben, így ~-ben is, hogy az élő, progresszív magyar művészetnek egyszerre kell kapcsolódnia saját tradícióihoz (Kassák, Korniss, az Európai Iskola) és az eleven egyetemes művészethez. 1971 a programkészítés pillanata volt, Fajó Jánossal és Nádler Istvánnal együtt fogalmazták meg művészeti elképzeléseiket. A törekvések első komoly visszaigazolása az 1971-es esseni kiállítása volt, ahol a bemutatott képeken a színek redukálódtak, eltűntek és a főszerepet a szerkezetek vették át. A 70-es évek első felében következett ~ számára a konceptuális periódus, amikor az idea, a művészeti program vált döntővé. A kivitelezés másodlagos szerepet kapott, és mintegy négy éven keresztül fotókat készített, szövegeket írt, xerox grafikákat gyártott, ami elég alapos ízlésváltást jelentett. Mindez nem formai kérdés volt csak, hanem egész művészeti programjának újragondolása is. A művek jórészt fekete-fehérek voltak, a kép szerkezetével, a jel-jelentés viszonnyal foglalkoztak. (Sky-Field, 1972, Három kék négyzet, három vörös négyzet, 1972, Geometria fotóval, 1973). ~től idegen volt a magyar koncept art politikai indíttatású iránya. 1973-ban Fajó Jánossal, Keserü Ilonával, Molnár Sándorral és Nádler Istvánnal létrehozták a » Budapesti Műhelyt. A 70-es évek második felében újra visszatért a festészethez. Döntő változás volt a korábbi hard edge időszakhoz és az újabsztrakt időszakhoz képest, hogy itt a formák jelekké szerveződtek. A forma mint jel, egy nyelvi rendszernek az eleme, ami kifejez bizonyos téri, dinamikai, hangulati és érzelmi tartalmakat. A konceptuális periódus utáni időszakában ez a nyelvi jelentés alapot képezett, s egy másik, szimbolikus jelentésanyaggal is társult. A nagyon leegyszerűsített jelek: kör, négyzet, vonal, félkör a szimmetria és tükrözés rendjébe építve jelentek meg. (Nap-ember-arc, Nap-madár-arc, Nap-bika-arc,1975-1976) Ugyanakkor az egyre színesebbé váló képek (Tükröződés I.-II., 1976) mellett még jelen voltak a fekete-fehér, fekete-vörös képek is. (Virág-ember, 1977, Alfa-Omega, 1979) A 80-as évek fordulóján a geometrikus rendszer egyre összetettebbé vált, a képsíkokon tereket, mélységeket jelenített meg (Fekete-fehér 6., 1982). A neoavantgárd vége, a posztmodern-transzavantgárd fordulat 1983-1994-ben ~ egy hosszabb művészi szakasz végén érte, és egészen simán tudott alkalmazkodni a festészet radikális előretöréséhez. A posztgeometria internacionális trendje, valamint az eklektikus, idézetekkel dolgozó újfestészet egyaránt szervesen kapcsolható volt művészetéhez (Geometrikus kalligráfia I., 1982, Hommage à Giorgio de Chirico, 1986, Hommage à Kassák, 1986). Festményei megőrizték alapvetően geometrikus szerkezetüket, ugyanakkor elmélyült a képtér, a perspektíva egyre határozottabb szerephez jutott, valamint kivilágosodott, derűssé vált színhasználata, és ami szintén korjelenség, megnövekedtek képméretei. A következő lépésben néhány amorf és organikus motívum tűnt fel a háttérfelületeken: szív, levél, kör, pötty, felhő, lángforma, valamint műtörténeti motívumidézetek is szerepet kaptak: tulipánforma Kornisstól, Chirico árkádja, Kassák négyzete. A 90-es évekre a fő motívum az építészeti tagozatokból épített struktúra lett. A mértani formákból felépített geometrikus “táj” és az organikus elemek perspektivikus hatással elrendezett egysége; a koporsó, felhőkarcoló, gerenda elemek monumentális egységet alkotnak ~ vásznain (Uralkodó, 1993; Tao, 1993; Kiscell II., 1994; E. Hopper Budaörsön, 1997; New York, 1999). Évtizedek alatt kimunkált munkamódszere, hogy egészen kis méretben, de tökéletesen megfesti új képeit, majd egy léptékkel nagyobban is, és ezután választja ki a számtalan, “vázlat” közül a véglegest. ~ oktatási és elméleti tevékenysége is igen jelentős.

Egyéni kiállítások

1964 • Útirajzok [Nádler Istvánnal] Petrigalla Pál lakása, Budapest
1968 • Galerie Müller, Stuttgart
1970 • ~-Konkoly, Fényes Adolf Terem, Budapest
1971 • ~-Jovánovics, Folkwang Museum, Essen • Galerie Wildeshausen (Német Szövetségi Köztársaság) • Galerie Wildeshausen, Wildeshausen • Imre Bak, Galerie St. Johann, Saarbrücken
1972 • Art Agency, Bad Salzdettfurt (Német Szövetségi Köztársaság)
1973 • G. Akkumulatory, Poznań (PL)
1976 • G. Sztuki Najnowszej, Wrocław • Ifjúsági Ház, Pécs • Városi Művelődési Központ, Hajdúszoboszló
1977 • Műcsarnok, Budapest • Tokaji Galéria, Tokaj
1978 • Miskolci Galéria, Miskolc • Déryné Művelődési Központ, Karcag • Művelődési Központ, Szeged • Művelődési Ház, Budaörs • Wegiersky Institut Kultury, Warszawa; Gdañsk; Mielec; Ostroleka •

 1979 • Ifjúsági Ház, Székesfehérvár • ~-Fajó, Művelődési Központ, Ózd • Művelődési Központ, Dombóvár
1981 • Művelődési Központ, Nyíregyháza • Várgaléria, Gyula
1983 • Józsefvárosi Galéria, Budapest • Képek, kollázsok, grafikák 1980-1983, Galerie Steinek, Bécs
1985 • Galerie Mana, Bécs • Grafikák 1976-1984,Erzsébetvárosi Műhely, Budapest • Városi Könyvtár, Makó
1986 • XLII. Velencei Biennálé, Velence [Birkás Á., Kelemen K., Nádler I.]
1987 • Festmények 1984-1986, Galerie Eremitage, Nyugat-Berlin • Festmények/Gemälde/Paintings, Műcsarnok, Budapest
1988 • Pécsi Galéria, Pécs • Galerie Eremitage, Nyugat-Berlin
1989 • Pozíciók I. [Robert Adriannal], Fészek Galéria, Budapest • Megyei Könyvtár, Békéscsaba • Imre Bak, István Nádler, Podunajské M., Komárno és G. Umeni Karlovy Vary
1990 • Élő mű-vészet: ~ est, Műcsarnok, Budapest • Imre Bak, István Nádler, Galerie Umeni, Karlovy Vary
1991 • Z Galerie Operngasse, Bécs
1992 • 101 kép, Bartók 32 Galéria, Budapest • Galerie Pedit, Innsbruck
1993 • Fészek Galéria, Budapest • Galerie Pedit, Lienz (A) • Artéria Galéria, Szentendre
1994 • Új képek, Fővárosi Képtár, Budapest • Új képek,Műcsarnok Palme Ház, Budapest (kat.)
1995 • V.A.M. Design Center, Budapest
1996 • Ludwig Múzeum, Budapest • Goethe Intézet, Budapest (kat.) • Mintha… [Trombitás Tamással] Francia Intézet, Budapest • Galerie Waszkowiak, Berlin
1997 • Fészek Galéria, Budapest • Bartók 32 Galéria, Budapest • Csikász Galéria, Veszprém
1998 • Coutts Bank, Wien • New York, New York, V.A.M. Design Galéria, Budapest • Bilder von Imre Bak,Galerie IHK, Würzburg
1999 • Fészek Galéria, Budapest (akadémiai székfoglaló kiállítás) • Kétszer tizenöt, Szent István Király Múzeum és Csók Képtár, Székesfehérvár (gyűjt., kat.) • Várfok Galéria, Budapest • Városok 6×9-ben, Rátz Stúdió Galéria, Budapest
2000 • Bak Imre / Thomas Lenk, Goethe Institut, Budapest • Bak Imre und Thomas Lenk, Kulturinstitut der Republik Ungarn, Stuttgart • Platán Galéria, Budapest
2001 • Blitz Galéria, Budapest
2002 • Mintha … [II. Trombitás Tamással], Vadnai Galéria, Budapest • Farbfeldmalerei, Art Garage, Zug (Schweiz) • Fészek Galéria, Budapest
2003 • Bak Imre / Fajó János, Ateliers Pro Arts, Budapest •Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, Vintage Galéria, Budapest
2004 • Vadnai Galéria, Budapest • Miniatúrák, Szinyei Szalon, Budapest • Mintha IV., Deák Erika Galéria, Budapest
2006 • Új képek, Corvin János Múzeum, Gyula • Képek 2006,Fészek Galéria, Budapest
2007 • Mintha…(Arcok), Kisterem, Budapest • Geometrische Kunst in Malerei und BildhauereiImre Bak, Sándor Kecskeméti, Holbeinhaus-Kunstverein, Augsburg • A Történet folytatódik…, Budapest Galéria, Budapest • Bilder von 2004–2007, Galerie im Georgshof, Hamburg
2008 • Új képek, Virág Judit Galéria, Budapest
2010 • válaszok 2009/2010, Prestige Galéria, Budapest •Imre Bak, Galéria umenia v Novych Zámkoch
2011 • Tegnap, ma, holnap, Faur Zsófi – Ráday Galéria, Krisztina Palace, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
Albertina, Bécs
Aritmeum, Bonn
ArtKite Museum, Detmold(D)
Déri Múzeum, Debrecen
Fővárosi Képtár, Budapest
Fonds National d’Art Contemporaine, Párizs
Folkwang Museum, Essen
Galerie IHK, Würzburg (D)
Galerie sucasnych madarskych umelcov, Dunajská Streda (SK)
József Attila Múzeum, Makó
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Lentos Kunstmuseum, Linz (A)
Ludwig Múzeum, Aachen
MODEM, Antal – Lusztig Gyűjtemény, Debrecen
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Museum Morsbroich, Leverkusen (D)
M. Narodowe, Szczecin (PL)
M. Okregowe, Chelm (PL)
Musée de Chateau, Montbéliard (F)
Museum St. Pierre Art Contemporain, Lyon
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Modern Képtár, Vass László Gyűjtemény , Veszprém
MUMOK, Bécs (A)
Národní G., Pozsony
Nationalgalerie, Berlin
Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
Neue Galerie, Linz
Paksi Képtár, Paks
Sammlung Daimler Chrysler, Stuttgart (D)
Sárospataki Képtár, Sárospatak
Staatlichen Kunstgalerie Perm – Stiftung Perm, Perm (RU)
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Városi Művészeti Múzeum, Győr