BALOGH Balázs András, festőművész (Kassa, 1940–)

Balogh Balázs András szüleit a deportáláskor veszítette el. Ötéves koráig a sátoraljaújhelyi nagymama nevelte, majd annak halála után intézetbe, később nevelőszülőkhöz került, de nem gondoskodtak róla, iskola helyett koldulni küldték. Dolgozott kőművesként, Tűzhely- és Acélgyárban, a Víz- és Csatornamű Vállalatnál, bányában. 1992-ben 35 év után lett munkanélküli. Gyermekkorától szeret rajzolni, 1975 óta fest rendszeresen. Művészete igen rendhagyó, főleg éjszakát fest, apró festékpontokból állítja össze monumentális hatású, szimbolikus kompozícióit. Képeit a gyermekkori, keserű emlékek inspirálták, vásznain a szegénységet, a  kirekesztettséget a stiláris elemek és figurák monoton ismétlődésével hangsúlyozza. Számos csoportos kiállításon vett részt az elmúlt évtizedekben, Szolnokon, Ózdon, Salgótarjánban, Nagykanizsán, Budapesten, mindhárom alkalommal szerepelt a  Roma Képzőművészek országos tárlatán.

Egyéni kiállítások

1988 ● Papas Tapas Centrum, Bécs
1992 ● Magyar Intézet [Oláh Jolánnal], Párizs
2001 ● Életmű-kiállítás, Balázs János Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások

1978 ● Kassák Klub, Budapest
1980 ● Kisgaléria, Komárom
1983 ● Mátraverebély
1986 ● Vituki Galéria, Budapest

Művek közgyűjteményekben

Néprajzi Múzeum, Kecskemét
Roma Parlament,Budapest
Romano Kher (Cigány Ház), Budapest.