Fehér László 1953. március 17-én született Székesfehérváron.

Főiskolai tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1971–1976 között, ahol jeles mestereknél tanult, Szentiványi Lajosnál és Kokas Ignácnál.

1974 óta kiállító művész. 1978–1981 között Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült. 1982-ben a Kortárs művészet Magyarországon című vándorkiállítás egyik kiállító művésze volt, Franciaország négy nagy városában mutatkoztak be. 1986-ban a Római Magyar Akadémián működött ösztöndíjasként, még ebben az évben az Eklektika, 1987-ban az Új szenzibilitás című kiállításokon vett részt.

Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, de 2012. december 12-én a művészi élet szabadságának megsértése elleni tiltakozásul kilépett onnan.

Munkássága:

Képeinek állandó témája “az idő formája, az időn át látott tér,” az ember helye az időben, az emberek egymáshoz való viszonya. Erről árulkodik 1974-1976-ban festett Önarcképe, amelyet saját családi fotói alapján készített, s az általa meg nem élt időt fekete sávokban jelenítette meg. Korai alkotói korszakában fotó-naturalista szürke képeket (Földalatti, 1976; Dég 1960, 1978) festett.

Az 1980-as évekhez közeledve képei, például Életkép (1979), kiszínesedtek. Az 1980-as évek elején képein nyugtalan ecsetvonások jelentkeztek, amelyekkel a zsidó életérzést juttatta kifejezésre (Diaszpóra, 1982; Ünnep I-IV.,1983). 1985-től szürrealisztikus, misztikus és hűvösen távolságtartó képeket festett és egy képen belül csak egyetlen színt használt, kék, piros, zöld, lila korszakai következtek egymás után (Napimádó, 1985; Misztikus táj, 1986; Zöld lépcső, 1987).

Majd elbeszélő jellegűvé vált festészete, az ezredfordulóig kontúrrajzos alakok jelentek meg képein, amelyek testetlenségük révén téren és időn kívül mozogtak. 1988-tól a sárga, a fekete és a fehér szín dominált festészetében (Balkon, 1988), de közben bejött a rózsaszín és az ezüst is (Szobor, I-II., 1989). 1991-től egy ideig csak fekete-fehér képeket festett (Búgócsiga, 1991; Ima, 1992). Az ezredforduló felé közeledve újra visszatért a fotó-realista, azaz a hiperrealizmus körrébe sorolható stílushoz, családtagjait, barátait festette életnagyságúnál nagyobb portrékon. Európában számos helyütt egyéni kiállításokon mutatta be ezen alkotásait, díjakat nyert velük.

Festészete állandó megújulási képességet mutat. Egyik 2010-es kiállításán szereplő képei a memento mori (=Emlékezz a halálra/készülj a halálra) témát vetítik elénk. „Memento mori: az európai művészet egyik nagy témája ez, a rómaiak óta. Fehér László ennek hagyományát folytatja; a halál témájával viaskodik, anélkül, hogy ennek bármilyen melodrámai vagy szentimentális felhangot adna.”

Egyéni kiállítások (válogatás):

• 1977 Művelődési Ház, Kincsesbánya
• 1979 FÁÉV, Székesfehérvár
• 1980 Stúdió Galéria, Budapest
• 1983 Műcsarnok, Budapest (kat.)
• 1986 Ifjúsági Ház, Székesfehérvár
• 1988 Képek 1983-1987, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum (leporelló) Graz, Műcsarnok, Budapest (kat.)
• 1989 Dialog II. [Franz Pichlerrel], Fészek Galéria, Budapest • Galerie Panetta [Mulasics Lászlóval], Mannheim • Concourse Gallery, London • Barbican Art Gallery, London
• 1990 XLIV. velencei biennále, Magyar Pavilon, Velence (kat.) • Képek 1975-1980, Művelődési Ház, Székesfehérvár
• 1991 Galerie Synthese, Lienz (A) • G. Paolo Majorana, Brescia
• 1992 IFA Galerie, Stuttgart • IFA Galerie, Berlin (kat.) • Magyar Kultúra Háza, Stuttgart
• 1993 Fészek Galéria, Budapest • Fővárosi Képtár, Budapest • Pécsi Galéria, Pécs • Galerie Gaudens Pedit, Innsbruck • Galerie Cuena, Ulm
• 1994 Leslie Sacks Fine Arts, Los Angeles • G. Dambier Masset, (kat.) Párizs
• 1995 Új képek, Ludwig Múzeum, Budapest (kat.); M. National de Artá, Kolozsvár
• 1996 Levy Galerie, Hamburg; Fészek Galéria, Budapest; Művész Galéria, Budapest; Budapesti Art Expo ’96 Magyar Intézet, Párizs [Agnes Bracquemond-nal]; OTP Bank Galéria, Budapest; Galerie CO 10, Düsseldorf; Museum Moderner Kunst Stiftung Ludwig, (gyűjt. kat.) Bécs
• 1998 Holbein Haus, Augsburg; XO Galéria, Budapest
• 1999 Coutts Bank, Bécs; Galerie Koczoh [Kelemen Károllyal], München; Galerie CO 10, Düsseldorf
• 2000 XO Galéria, Budapest; Várfok 14 Galéria, Budapest; Palais Shönborn, Wien
• 2001 Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár; Vadnai Galéria, Budapest; L’Esplanade (Connexion-Déconnexion), Saint-Etienne; Kálmán Imre Múzeum, Siófok; Műcsarnok, Budapest
• 2002 Festetics kastély, Dég; Festőterem, Sopron; Portré, Godot Galéria, Budapest; Art Garage, Zug
• 2003 Fészek Galéria (50 éves, jubileumi kiállítás), Budapest
• 2004 Kiindulópont, Galéria’13, Budapest (Soroksár); Arcok a körtérről, Várfok Galéria, Budapest; Szinyei Szalon, Budapest; Galerie CO10, Düsseldorf
• 2005 KOGART, Budapest ; Városi Hangverseny- és Kiállítóterem (zsinagóga) ; Zalaegerszeg
• 2007 Ludwig Múzeum, Budapest – retrospektív
• 2008 The Story of Judit, Galerie Orel Art, Párizs, Franciaország; Vasrajzok, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenon-fríz Terem, Budapest; László Fehér: Paintings : 2001-2005, Hong Kong Arts Centre, Pao Galleries, Hong Kong (China)
• 2010 2007 és 2010 között készült művek, Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár, Székesfehérvár.
• 2011 Musée d’Art Moderne Saint-Étienne Métropole, Saint-Étienne (kat.)

Díjak (válogatás):

• Munkácsy Mihály-díj (1993)
• Kossuth-díj (2000)
• Magyar zsidó kultúráért díj (2003)
• Prima Primissima díj (2006)

Forrás: Wikipedia