KÁDÁR Béla, festő, grafikus (Budapest, 1877. június 14.–Budapest, 1956. január 22.)

Kádár Béla a budapesti Iparrajziskolában kezdte meg tanulmányait, majd az 1902–1903-as tanévben Balló Ede tanítványaként a Mintarajz tanoda hallgatója volt. A következő évben Münchenben és Budapesten szabadiskolákba járt, első rajzait és pasztelljeit 1906-tól a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon szezonkiállításain mutatta be. Hadifestőként részt vett az első világháborúban. 1918-ban az Ernst Múzeumban és a Műterem Galériában volt önálló kiállítása, valamint az időközben lebontott Erzsébet Sósfürdő ivócsarnokának kifestésére kapott megbízást. 1921-ben Max Hevesi bécsi szalonjában Scheiber Hugóval közösen állított ki. 1922-ben a budapesti Belvederében mutatta be legújabb műveit, s ugyanebben az évben jelent meg Hevesy Iván róla szóló könyve. 1923-ban és 1924-ben önálló kiállítási lehetőséget kapott Herwarth Walden berlini Der Sturm galériájában, és Berlinben rendszeresen részt vett nemzetközi csoportos kiállításokon is. 1926-ban a New York-i Brooklyn Museumban, a Société Anonyme egyesület szervezésében rendezett nemzetközi modern művészeti kiállításon – rangos nemzetközi avantgárd művészekkel együtt – sikerrel szerepelt. 1928-ban maga is Amerikába utazott, jelen volt önálló kiállításának a megnyitóján. 1932-ben a londoni The Studio című művészeti lapban jelentek meg az alkotásai. Az 1930-as évektől rendszeresen kiállított Budapesten (Ernst Múzeum, Kovács Ákos galériája, Fränkel Szalon, Tamás Galéria stb.), és jelentős szakmai- és közönségsikert aratott változatos akt kompozícióival. A második világháborút üldözöttként élte át, elvesztette mindkét fiát és feleségét. Az ötvenes években mellőzték, halála után 15 évvel, 1971-ben volt első emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában.

Egyéni kiállítások
1923 • Der Sturm, Berlin (D)
1971 • Emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.