KONKOLY Gyula, képzőművész (Budapest, 1941. július 21.–)

1956-1964: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Hincz Gyula. 1971: B. de Paris nagydíja (csoportos); 1992: Munkácsy-díj. 1964-1965 között Bécsben, Olasz- és Franciaországban járt tanulmányúton. 1970-ben rövid Olaszországi tartózkodás után Franciaországba emigrált. Távollétében két és fél év felfüggesztett börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. 1990-1991-ben Svédországban dolgozott. 1991-ben visszatért Magyarországra. 1992-1995 között a Janus Pannonius Tudományegyetem, Mesterképző iskolában tanszékvezető tanár. ~ a 60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, az Iparterv-csoport kiállítója volt. Főiskolás korában csatlakozott Csernus Tibor, Lakner László és Szabó Ákos szürnaturalista irányzatához és az általuk meghonosított és kidolgozott eszköztár felhasználásával (tárgyi zsúfoltság, visszakapart és cuppantott felületek) személyes hangú képeket festett (Vacsora a szabadban; A Múzsa jelenléte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán; A Gyógyfürdő parkja, 1962-64). A Bécsben látott nagy amerikai pop-art kiállítás és a párizsi Galerie Sonnabend anyagainak ismeretében sajtófotó-motívumokat, klasszikus művészeti idézeteket (George de la Tour, Tiziano, Rembrandt, Goya) társított csorgatásos és hard edge-es felületekkel, applikált textillel (Ugar-ragu, 1965; Dózsa, 1966; Danaé és Maya, 1966; Szt. József a gyermek Jézussal, 1967). Műgyanta felhasználásával készült sokkoló, groteszk, harsány színű objektjei a magyar pop-art legradikálisabb darabjai (Főiskolai tanulmány; Lágyított tojás; Egy rózsaszál szebben beszél, 1968). E radikalizmus vezetett az environmentális, konceptuális munkákhoz. Az 1971-es Párizsi Biennálén Lenin preparált szövegein nyugvó illegális pártszerv-struktúra projektjét állította ki, megfelelő illegálisan használható, manipulált hálózat-használattal, praxis-kész telefonfülkével. Utolsó konceptuális kiállítása 1972-ben a Cité des Arts-ban a művészet illúziókeltő képességéről szólt, amivel nem létezőt létezőként volt képes feltüntetni. 1972 végén manifesztumot adott közzé a neoavantgárd haláláról. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett, könyvborítóinak száma megközelíti az ezret (többek között a Gallimard, az Hachette, a Robert Laffont, a J’ai lu, valamint az Albin Michel kiadók részére is dolgozott). Ugyanekkor plakátokat is készített (M. G. M., Warner Brs., Columbia, Walt-Disney, Gaumont, U. G. C. stb. cégek számára). A 80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez. Festett és plasztikusan formált elemekből szerkesztett, nagyméretű, installációszerű, narratív műveket alkotott, informelt és popot, fotórealizmust és geometrizálást társítva egymással látványos és mozgalmas együttessé. Monet Tavirózsái ihlette sorozatában szabadon, rögtönzésszerűen árad a festőiség, víz és fény, tükröződés és szín, látszat és valóság szétválaszthatatlan összefonódásban (Susanne Claude Monet-nál Givernyben, 1990-92). Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.

Egyéni kiállítások
1969 • Budapesti Műszaki Egyetem, KISZ-klub, Budapest •Ünnepi hét, Leninváros
1970 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Bak Imrével] (kat.) • G. Attico, Róma
1972 • Cité des Arts, Párizs
1991 • G. Christoff, Stockholm • Ernst Múzeum, Budapest • Uitz Terem, Dunaújváros • Fészek Galéria, Budapest (kat.)
1992 • Pécsi Galéria, Pécs • Salamon-torony, Visegrád
1993 • Galerie Monika Relle, München
1994 • Dovin Galéria, Budapest (kat.) • Magyar Intézet, Varsó • G. u. Jezuitov, Poznań
1995 • Fővárosi Képtár, Budapest (kat.) • Parti Galéria, Budapest • Magyar Ház, Moszkva
1996 • Vigadó Galéria, Budapest
1997 • Vízivárosi Galéria, Budapest [Lossonczy Istvánnal] • Művészetek Háza, Veszprém
1998 • Goethe Intézet, Budapest • Újpesti Galéria, Budapest
2000 • Újpesti Galéria, Budapest • Budapest Galéria, Budapest

Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Műv. Intézet, Dunaújváros
Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Tragor Ignác Múzeum, Vác.