KÖVES Éva, festő (Moszkva, 1965. október 1.–)

1979-1983: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő szak; 1984-1988: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak; 1988-1989: Magyar Képzőművészeti Főiskola, posztgraduális képzés. 1989-1992: Derkovits-ösztöndíj; 1993: Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja (Frankfurt am Main); 1995: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete díja; 1996: Smohay-díj; 1997: Fővárosi Önkormányzat ösztöndíja (Párizs); Magyar Aszfalt Kft. festészeti II. díj. A 90-es évek egyik, par excellence “festőiségéről” elhíresült alkotója, számos kis- és középméretű, harmonikus színvilágú, a fehéret és a szürke különböző árnyalatait már a 80-as évek végi “színpompás” korszakában is kitüntetett figyelemmel kezelő, minimalizmusában olykor a monokrómhoz közelítő, informel jellegű, ám a faktúra plasztikusságára, az impastóra nagy hangsúlyt fektető olajkép után (kiemelkedő jelentőségű sorozat az 1992-ben bemutatott Időtlen idők) monumentális kísérletbe kezdett. A Ludwig Múzeumban 1993-ban Falfestmény címmel kiállított műve a szó szoros, ugyanakkor átvitt értelmében is falfestmény: ~ a kiállítótér teljes falfelületét kitöltötte falfelületet imitáló, ill. a valódi falfelület arányait módosító festménnyel, ezzel a (geometrikus) alapformákra redukált “koncept” és a vérbeli érzékeny festőiség különös szintézisét hozta létre. Értelemszerűen már ezen az installációnak is nevezhető munkáján jelentős szerepet kapott az árnyék, mint festői minőség (és vele olyan művészeti területek, mint építészet, freskófestészet, fotó, díszlettervezés), a fénnyel és árnyékkal kapcsolatos problémák továbbgondolása éppúgy kiállítások során át valósult meg, mint ahogy a fallal is több tárlaton foglalkozott (Stúdió Galéria, Budapest, 1992; Ernst Múzeum, 1993; Gallery by Night, Stúdió Galéria, Budapest, 1993). E folyamat a tér transzformálásán és egy másik tér illúziójának felkeltésén keresztül tulajdonképpen a már az expresszív-informel korszak örvénylő-pasztózus vásznain tematizált probléma, az “árnyék megragadására” tett kísérlet továbbvitelét jelenti. Ez a feszültség élteti ~ azon újabb munkáit is, melyek a fotó-átfestésektől (építészeti struktúrák, ablakok, állványok, korlátok, ipari illesztések), a vászonba épített kollázs elemeken át az emulziós vászonig terjedően számtalan műfaj ötvözésével (pl.: a Lánchíd illesztéseit vagy a Műcsarnok beállványozott képét alapul vevő művei, a Budapest árnyékai c. sorozat) végül a Velencei Biennálé nagy lehetőségéhez juttatták.

Egyéni kiállítások
1990 • Óbudai Pincegaléria, Budapest
1991 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Gallery by Night[Farkas Balázzsal], Stúdió Galéria, Budapest
1992 • Fészek Galéria, Budapest • Stúdió Galéria, Budapest
1992 • Gallery by Night [Baksai Józseffel], Stúdió Galéria, Budapest
1993 • Gallery by Night [Hübner Teodórával], Stúdió Galéria, Budapest • Ludwig Múzeum, Budapest
1994 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest • Liget Galéria, Budapest [Hübner Teodórával] • Aktív Art Galéria (Pest megyei Közművelődési és Információs Központ) [Baksai Józseffel], Szentendre
1995 • Fészek Klub, Budapest • Francia Intézet, Budapest •Gallery by Night [Vincze Ottóval], Stúdió Galéria, Budapest
1996 • Galerie in Margarethenhof [Szűcs Attilával], Bonn • Budapest Galéria Lajos u., Budapest (kat.) • Rátz Galéria, Budapest
1997 • Goethe Intézet [Weber Imrével] • Gallery by NightInternational [Heidi Speckerrel], Stúdió Galéria, Budapest • Couttas Bank, Wien • Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár • Natura Morta [El Hasszan Rózával, Herskó Judittal], Velencei Biennálé (kat.)
1998 • Fészek Galéria, Budapest
1999 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
2000 • V.A.M. RS. Galéria, Budapest [Deli Ágnessel].

Művek közgyűjteményekben
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.