MOLNÁR C. Pál, festő, grafikus (Battonya-Tompapuszta, 1894. április 28.–Budapest, 1981. július 11.)

1915-1918: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rajztanári szak. 1926: Egyházművészeti kiállítás ifjúsági díj; 1929-1937: Nemzetközi Iparművészeti kiállítás, aranyérem; 1934-1938: Varsó, grafikai, festészeti és különdíjak; 1933-1936: A Milánói Triennálé grafikai, ill. festészeti díja; 1934: Szinyei Társaság festészeti nagydíja; 1934: A Főváros Ferenc József koronázási jubileumi díja; 1937: Párizsi világkiállítás, nagydíj, díszoklevél (illusztrációkra, grafikákra), aranyérem (festészetre); 1946: Diplôme d’Honneur, Nancy; 1974: Munka Érdemrend arany fokozata; 1980: Accademia delle Arti e del Lavora, aranyérem. 1918-ban Svájcba utazott, ahol önképzéssel fejlesztette tudását. Itteni képei plein-air stílusúak, de megfigyelhető rajtuk Hodler hatása is. 1921-1922-ben Párizsban, a Louvre-ban festményeket másolt, és megismerte a kortárs irányzatokat. 1923-ban állított ki először hazatérése után a Belvedere-ben. 1924-től a Képzőművészek Új Társasága rendszeres kiállítója. Itthoni feltűnését követően Az Estlapok illusztrátora lett. E munkái a kor divatos kubisztikus-art decós stílusában készültek, és a nagyvárosi polgárság életét örökítették meg. Modorosság, frivolitás, rezignáltság jellemzi az ábrázolásokat, ugyanakkor a művészi megfogalmazás egyéni, a kompozíció sok esetben bravúros.Az art deco hatás későbbi munkáin is megfigyelhető. A 30-as évektől egyre inkább festőként ismerik meg. Ennek előzményét a Szt. Ferenc prédikál a madaraknak c. műve jelentette, amelyet az 1926-os egyházművészeti pályázatra küldött be. Ennek köszönhetően hívta meg Gerevich Tibor a római Collegium Hungaricumba. A későbbiek során a Római Iskola egyik meghatározó személyisége volt. Itáliában a trecento és a quattrocento volt rá a legnagyobb hatással. Ennek nyomán dolgozta ki egyéni technikáját, amely többek között világos színeiben, a lágy tónusátmenetekben nyilvánul meg. Ezzel egyidejűleg megfigyelhető a szürrealista és a metafizikus festészet hatása. Fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése. Fontos, elsősorban egyházi megbízásokat kapott, melyek közül a legjelentősebbek közé tartozik a Városmajori templom oltárképe és a belvárosi Szt. Anna-templom mennyezetképe. 1947-1970 között folyamatosan kapta az egyházi megbízásokat, nemegyszer párhuzamosan több munkát végzett. Az idő előre-haladtával stílusa megváltozott, ez táblaképein is megfigyelhető. A lágy, tiszta színeket tartalmazó kompozíciókat drámaibb hangvétel váltotta fel. Színei sötétebbek lettek és jobban érvényesülni engedte az ecsetkezelést.

Egyéni kiállítások
1919-1920 • Lausanne • Genf
1923 • Belvedere, Budapest
1934 • Ernst Múzeum, Budapest
1937 • Fränkel Szalon, Budapest
1955, 1959, 1965, 1970, 1977 • Csók Galéria, Budapest
1958 • Galerie Gurlitt, Berlin • Stuttgart • München
1969 • Vaszary Terem, Kaposvár
1971 • Szőnyi Terem, Miskolc
1974 • Ernst Múzeum, Budapest • Vaszary Terem, Kaposvár
1975 • Ernst Múzeum, Budapest • Galerie Peithner-Lichtenfeld, Bécs
1976 • Képcsarnok, Pécs • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1979 • Battonya • Dürer Terem, Gyula (kat.)
1980 • Iskola Galéria, Csepel
1982 • Hatvani Galéria, Hatvan • Bartók 32 Galéria, Budapest
1984 • Szentesi Galéria, Szentes • Emlékház Battonyán • Műterem-Múzeum (állandó, a volt műtermében, a Ménesi út 65. sz. alatt)
1986 • Tihanyi Bencés Apátság, Tihany
1988 • Zalaegerszeg • Fészek Művészklub, Budapest
1990 • Landesmuseum am Joanneum, Graz
1991 • Szombathely • Belvedere, Bécs
1993 • Gellért Szálló, Budapest
1993-1994 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1994 • Tihanyi Bencés Apátság, Tihany
2003 • Fontana Filmszinház, Hévíz
2004 • Dózsa György Gazdasági és Műszaki Szakközépiskola Könyvtára, Kalocsa
2006 • Fonyódi Múzeum, Fonyód
2007 • Vitalitás Galéria, Szombathely
2009 • Udvarház Galéria, Veresegyház • Itália a Művész szívében, Budapesti Olasz Kultúrintézet, Budapest.

Művek közgyűjteményekben
G. d’Arte Moderna, Róma
Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
Keresztény Múzeum, Esztergom
Laing Art Gallery, Edinburgh
M. della Biennálé, Velence
MOMA, New York
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Neue Pinakothek, München.