SISKOV, Ludmil (1936)  festő, grafikus

Egy bolgár Magyarországon.

Siskov Ludmil az 1968-as–69-es Iparterv kiállítások, és ezzel a magyar kortárs képzőművészet egyik legfontosabb legendájának főszereplője. Neve mégsem tartozik a legismertebb művészeink közé: mivel még ebben az évben Bécsbe emigrált, s Magyarországra huzamosabb időre – egy 1995-ös kiállítástól eltekintve – soha sem tért vissza.

A bolgár származású művész 1958-ban érkezett Magyarországra. Negyedévesként Bernáth Aurél osztályában fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, ahol később a festmény-restaurátor osztályt is elvégezte. Itt került kapcsolatban Lakner Lászlóval, valamint Szabó Ákossal, akik révén később az Ipartervbe is eljut. Különleges adottságai, társainál jóval színesebb egyénisége – arisztokrata származása, jó beszédkéssége, sport és zenei képzettsége –, a csoport egyik vezéregyéniségévé avatták. Az Iparterv-csoport mellett egyúttal a Szürenon tagja volt. Magyarországi tartózkodásának szűk 11 éve alatt pedig két önálló kiállítást is rendezett a Központi Fizikai Kutató Intézetben, valamint a Szépművészeti Múzeumban.

Az Iparterv kiállítások jelentősége

Az Iparterv-generáció soha nem volt egységes szemléletű művészcsoport, és az Iparterv-tárlatok anyaga sem mutatott egységes képet. A kiállítók között a Struktúraelvű és geometrikus irányzatok, a konceptualizmus és a pop art képviselői egyaránt megtalálhatóak voltak. A két bemutató jelentősége inkább abban állt, hogy az akkor induló, fiatal művészgeneráció nyíltan szembeszállt a rendszer doktriner kultúrpolitikával.

„ … az Iparterv kiállítások közös tagadásból születtek: a közös kirekesztettség leküzdésének, az alternatív intézményesülés megteremtésének közös vágyából. … Az új magyar avantgarde együttesen lépett fel, és ezzel egy hatalmas lendületet adott a provinciális esztétikai értékrend radikális átalakításához.” – összegezte a két kiállítás jelentőséget 1989-ben Hegyi Lóránd.

Siskov és a téma

Az Iparterv-kiállításokon Siskov témaválasztása volt a „legamerikaibb”. Sejtelmes hátterei előtt graffiti-ket idéző modorban megfestett jazz-zenészek, rugby játékosok, asztronauták és virágok játsszák a főszerepet. Túlméretezett motívumai a nyugati tömegkultúra kreatúrái, melyek az illúziókeltés mesterségbeli tökéletességének bagatelizálásával az akadémizmus hagyományos művészetfelfogásának megkérdőjelezését is magukban hordták. A amerikai és angol pop art inspirálta képei az iparterves-kiállítások legizgalmasabb munkái közé tartoztak. Vásznaival a nyugati vizuális kultúra – a film, a reklám, a képregény, valamint a popzene – fétiseit juttatta a szó klasszikus értelmében tömegkultúrával nem rendelkező Kelet-Európa légüres térébe.

Kaszás Gábor művészettörténész, Virág Judit galéria, Budapest, 2007.November