SZIKORA Tamás, festő (Nyíregyháza, 1943. november 24.–Budapest, 2012. április 22.)

1970-1976: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak, mestere: Fónyi Géza, Sarkantyu Simon. 1992-1993: másfél évet töltött a párizsi Cité des Arts-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával; 1992-től évente két hónapot dolgozik Párizsban, a Cité des Arts-ban; 1992: a zsűri díja a XIII. Országos Akvarell Biennálén Egerben, nagydíj a salgótarjáni 6. Egyedi Rajz Biennálén; II. díj a Nemzetközi Pasztell Biennálén Saint-Quentinben; 1994: Munkácsy-díj; 1996: másodszor is elnyerte a Pollock-Krasner Alapítvány díját; 1997: mesterkurzus a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 2006-ban Herczeg Klára-díjban (senior) részesült, 2010-ben Érdemes Művész. Szikora a magyar neokonstruktivizmus kiemelkedő mestere kitérővel érkezett el a művészpályához: 1982-től bontakozott ki egyéni arculata. Ceruzarajzokat készített, amelyeken először jelentek meg az illuzionisztikus téralkotással kapcsolatos kísérletei. Több réteg egymásra ragasztásával, a papír felületének felszaggatásával készültek új grafikái. 1994-ben rátalált művészetének fő motívumára, a dobozra. Rajzain megjelent a kopott, pusztulásra ítélt, régi fiókok motívuma. A dobozobjektek után olajfestményeken is megjelent a téma. Szikora munkáin az elődök geometrikus térkísérleteit ötvözi a “talált tárgy” szubjektív perspektívájával. Színvilága kezdetben rendkívül komor volt, a feketék, barnák tónusváltozataiból épült fel, gyakran a fa természetes erezetét, kopásait is megfestette. A dobozkompozíciók, bár a szimbolikus gondolat sem idegen tőlük, elsősorban az illuzionisztikus megjelenítés és a látszat szabályosságú tér változataira épülnek. 1991-től a tér és a sík bonyolult játékát a különböző képformákkal és egyéni keretekkel tovább bonyolította. Színei kivilágosodtak, a sárga és a fehér is megjelent, de a nagy kompozíciókon továbbra is a fa természetes színe maradt az uralkodó. A konstruktivista festményreliefek örökségét folytató művek után 1992-től a festőiség nagyobb szerepet játszik. A geometrikus motívumok között nagy levegős teret hagy. A mulandóságra utaló festésmód megbontja a geometrikus formák szilárdságát. 1998-tól a tér görbülete formálja a kiinduló doboz alakját. Szikora „talált tárgyához” időközönként régi írások, fényképek, könyvgerincek is társultak.

Egyéni kiállítások:
1978 • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
1980 • Stúdió Galéria, Budapest
1982 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1984 • Óbudai Pincetárlat, Budapest
1987 • Dorottya u. Galéria, Budapest (kat.)
1988 • Kultur in Spingernschössel, Bécs
1992 • Reihe 22 G. • Stuttgart • Espace 31, Issy-les-Moulineaux, Párizs • Kunstmesse, Köln
1993 • Magyar Intézet, Párizs (kat.) • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Francia Intézet, Budapest • Dovin Galéria, Budapest
1994 • Művészetek Háza, Pécs
1995 • Galerie Boycott, Brüsszel • Művészeti Szakközépiskola, Nyíregyháza
1996 • Várfok Galéria, Budapest • Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1999 • Dobozok 1993-1999, Szinyei Szalon
2000 • 500 méter [Hermann Z.-nal, Tölg-Molnár Z.-nal], Illárium Galéria, Budapest
2001 • Tíz objekt, Ludwig Múzeum, Budapest • Magyar Intézet Párizs
2002 •  Városi Galéria, Nyíregyháza
2003 •  Godot Galéria, Budapest
2005 •  Aulich Art Galéria, Budapest
2006 •  Studió Galéria, Budapest
2009 •  Zichy Kastély, Zsámbék
2012 • Premier Galéria, Budapest

Művek közgyűjteményekben:

Cité des Arts, Párizs
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Paksi Képtár, Paks
Városi Képtár, Székesfehérvár.

Forrás: www.artportal.hu